... azaz voltunk a kinshasai Primus gyárban.
Kedden igazi Sörgyári capriccio volt (alapmű, aki még nem látta a filmet, annak kötelező), hiszen protokoll látogatáson voltunk a kinshasai sör és üdítő gyárban, melynek nagy százaléka holland kézben van. Résztvevők: Papa S. G. (pozíció: alapítvány kinshasai titkára), Sampard (pozíció: EVS sofőr), Zita, Szandra, Péterem és én, néhány helyi vagány csaj (akik közül az egyik mindannyiónk szerint fiú volt) és totál keménykedő srácok.
Először egy vendéglátóipari egységbe tereltek bennünket, ahol kicsit az volt az érzésem, mintha legalábbis fegyházban, vagy koncentrációs táborban lennénk, egy ajtó, plafonig érő drótkerítés, akár a Csíkos pizsamás fiú is lehetett volna (úgy látszik, ez egy filmes bejegyzés lesz). Nem jöttünk rá, mire szolgál, pedig igen gazdag fantáziával van megáldva a csapat. Rövid várakozás után megérkezett az idegenvezető asszony, és megkezdődött a látogatás. Természetesen franciául folyt minden, így az elején eléggé untam az egészet. A nagyteljesítményű generátorok - amik üzemelik az egész gyárat - olyan hőséget fújtak magukból, szó szerint féltem, hogy égési sérülést fogok szenvedni az idő alatt, amíg elhaladunk melletük. Micsoda energiapazarlás (immáron nem első esetben). Beleszagolhattunk az erjedő sör illatába (fogalmam sincs, hogy tudják emberek milliárdjai meginni ezt az italt).
Amúgy ez egy igen korszerű gyár, az egyik alapanyag a a szokásos kukorica helyett a rizs, mert az nem hízlal (elképesztő ez az egészségorientált gondolkodásmód :-D).
Végre túlléptünk a sörrészlegrol a sucré javára. Fantasztikus élmény volt látni hogy mossák azok a hatalmas gépek SZINTE tökéletes rendben a nálunk a 80-as években használt 0,33-as Coca-cola üvegeket, majd sterilizálják, töltik, kupakolják, szelektálják a félig-, vagy túl- töltötteket és végül rekeszelik. Azonnal eszembe jutott a Hulk 2. Nem kell végignézned a filmet, nem érdemes annyira, de ha látni akarod, hogy miről beszélek (mivel fotózni sajnos tilos volt), akkor mindenképp nézd meg az elejét, a gyár részt. Igaz, hogy az egy dél-amerikai üdítőgyár, de ugyanazok a képsorok, teljesen azt éreztem, mintha itt, ebben a kinshasai gyárban játszódna a film.
Az irodarészlegen amúgy komoly munka folyt ottlétünk alatt, az egyik srác pl. végig aludt az asztalára dőlve (veszélyes terület ez a sörgyár :-D). Szegény, nehéz napja lehetett.
Miután mindent megnéztünk, visszamentünk a fegyháznak tűnő placcra, ahol kiderült az igazság a kerítésről. Ingyen ihatunk sucrét, sört, amennyit szeretnénk, de az üvegeket tilos kivinni. Egy pillanatra elgondolkodtam. Ezek szerint lényegesen nagyobb értéke van annak az üvegnek, mint a tartalmának. Próbáltam túltenni magam a gondolaton, majd lehajtottam két üveg Vitalot (színe rózsaszín, íze, mint a Gabi fogkrémnek). Sajnos Tonic-kal nem tudtak szolgálni, Colát, meg sört (pedig abból volt 3 fajta is, Papa S. G. fejébe vette, hogy mindet végigkóstólja) ugye elvből nem iszunk, így maradt a Vitalo.
Ezt a Hulk túrát még egyszer megejthetnénk a félév alatt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése