Mbudi Nzembuni

Van egy kissrác, akit pártfogásunkba vettünk. Nem mi választottuk, ő választott minket, bár erről saját maga sem tudott. Hogyan is kezdődött? Egyik kedden Dieudonne (pozíció: tanár) szólt, van egy gyermek, akinek már egy jó ideje sárgák a szemei, meg kéne néznem. Jól van, semmi gond, bár orvos nem vagyok, így csak annyi lehetőségem van, hogy elküldöm dr. Anniehoz, ha úgy ítélem meg a helyzetet. Tudomásul vette, megegyeztünk. Miután megmértem a kissrác lázát, megnéztem a szemeit (borzasztóan sárgák voltak, szó szerint, mint a citrom héja), és megtapintottam a hasát (ahogy vártam is, a mája körül igencsak fájlalta), megbeszéltük, hogy ezzel bizony mihamarabb Anniehoz kell menni, és értesítsék a szülőket is. A tanár úr kicsit értetlenkedett, hogy biztosan kellenek-e azok a gyógyszerek, nincs-e valami természetes kúra? Kénytelen volt beismerni, hogy ez bizony nem játék.

Másnap, szerdán megérkeztünk az iskolába, felvettük a kissrácot, az édesanyját, aki a pici hugival érkezett és elindultunk a doktornohöz. Hosszú órák teltek el, mire megszületett a labor eredmény, ez a gyermek bizony anaemiás (vérszegény), méghozzá nagyon keményen. Péteremmel kifizettük a vizsgálatok, gyógyszerek árát, és elbúcsúztunk. Örültünk, hogy valakinek segíthettünk, de nem sejtettük, hogy ez csak a kezdet.

Két nap múlva telefon, dr. Annie az, további vizsgálatokra van szükség, többek között Hepatitis A és B. Tudunk-e segíteni ennek a családnak, fizetnénk-e? Természetesen igen, bár az ár eléggé meglepett mindkettőnket. Nem baj, ez még belefér a keretbe, a lényeg, hogy teljesen meggyógyuljon ez a kissrác.

Múlt héten találkoztunk újra a családdal dr. Annienál, Mbudi már mosolygott, és kézfogáskor sehogyan sem akarta elengedni a kezünket. Valamiért nagyon megragadott engem ez a gyermek. Láthatóan jobban volt. Megnéztük az eredményeit, a mája rendben, a vörösvértestjei viszont tömegével esnek szét. Újabb kezelésre van szüksége. Remélem, ez már az utolsó lesz, és szegénynek nem kell átmenni még egy megpróbáltatáson.

Nagyon hálásak vagyunk, hogy személyesen részt vehettünk/vehetünk egy gyermek felépülésében. Talán ezután a tanulás is jobban megy majd neki. Az iskolát nehezen tudják fizetni, hiszen mindkét szülő munkanélküli. Aktív támogatók szeretnénk lenni, hogy egy értelmes felnőtt váljék Mbudiból.

Jó megtapasztalni, hogy segíteni valóban kiváltság!