2011. január 23., vasárnap

Berendőzés


A kis kirándulásainkat követően kezdtünk belépni a szürkés árnyalatú hétköznapok világába, nagyon nem történt semmi, óralátogatások az iskolában, maratoni megbeszélések, aminek az elején perceken keresztül tartó vita arról, hogy milyen módon történjen a bemutatkozás: mondjuk a keresztnevünket! Jaj, az nem jó, annyira egyszerű, sokkal elegánsabb, ha vezetéknevet is mondunk, és tegyük hozzá, hogy mi a végzettségünk, vagy mit fogunk itt csinálni. Elképesztő, nagyon jót mosolyogtam rajta, annyira aranyos volt.

Szombaton elkezdődött a régi szokásos Espace Jeune, azaz Ifitér. Ez arról szól, hogy valamelyik fiatal hoz teát, elmondja, hogy mire használják, közben eszünk banánt, földimogyorót, és beszélgetünk. A mostanit Peti tartotta, ami arról szólt, hogy milyen az élet Európában, Magyarországon. Jó volt elmesélni a fialatoknak, hogy a látszólagos jólét (és ami ehhez tartozik, értem ezalatt a hitelt) nem feltétlenül a boldogság forrása. Nagyon tárgyilagosak voltunk, nehogy azt gondolják, hogy ott minden milyen jó. Örömmel láttam rajtuk, hogy megértik ezt, és számukra is hihetetlen, hogy miként fordulhat az elő, hogy családok nem szeretik egymást, hogy nem töltenek együtt időt, hogy a gyerekek tiszteletlenek a szüleikkel, stb...

Amikor Erzsó és Matyi azt mondták, hogy mindent azonnal írjunk le, különben egy nagy massza lesz az itt töltött idő, nem mondtak butaságot. Hiszen úgy tűnik, hogy annyi izgalmas dolog történik, ezt biztos nem felejtjük el, aztán mégsem így van. Igyekszem legjobb tudásom szerint minden érdekes dolgot lejegyezni, érzéseket átadni. Ami talán említésre méltó, hogy szereztünk egy új barátot, Laci személyében, aki jelenleg Eusec-es katona itt kint. Nagyon kedves, szimpatikus ember, bár a családról alkotott nézetei merőben különböznek Péterétől és az enyémtől. Vasárnap kaptunk egy kis trópusi esőt. Eredmény: a mi lakásunk és a többiek lakása közötti 15 méteres távolság alatt esőkabátban bőrig áztam, továbbá a konyha melletti betonos részen bokáig süllyedtem a vízben. Egy élmény volt. De tényleg.