Vizibicikli

Még hogy a magyar egy mekegő nyelv. Akkor mi a helyzet a vicibiciklivel és a "tarka-barka ablak" mondókával?

Mindegy, nem erről akartam beszélni. Miután immár jópár hete sorvadunk kis házikónkban, múlt szombaton (márc. 5.) Fabioékkal (pozíció: belga barát a gyülekezetből) megbeszéltük, másnap elmegyünk egy nyugodt, zöld helyre. Kíváncsian vártuk a helyet, számunkra titok volt, hogy hova megyünk.

Elindultunk a bonobo park felé, Petivel egy pillanatra összenéztünk, hogy hoppá, ok talán erre gondoltak, de aztán megkönnyebbülve sóhajtottunk, mert elkanyarodott az autó egy másik irányba. Csak mentünk, mentünk, és már kezdtem úgy érezni, hogy bizony ez dzsungel. Az is volt. Megérkeztünk egy főképp fehér túristáknak tervezett helyre. Egy hatalmas, beláthatatlan tó (annyira kesze-kusza, kacskaringós volt), körülötte dzsungel, egy étterem (kihagyhatatlan, valahonnan sok pénzt kell szerezni), vizibiciklik és nyugalom. Elindultunk, hogy megkerüljük a tavat, 6 km, nem táv. Hamar klikkesedett a csapat, Peti és Fabio az élet fontos kérdéseit beszélték át, hogyan kerül ide ki egy fehér ember, ilyesmi. Nadine és én pedig főzésről, gyermeknevelésről tárgyaltunk. Mondhatom, hamar elszállt a hat kilométer, és visszaérkezésünkkor az autók száma is megszaporodott, terepjárók mindenfelé, természetesen nagy többségünk hófehér UN autó. Néha erős vágyat érzek arra, hogy UN (United Nations) helyett SN-nek (Separated Nations) hívjam őket - de ezt csak úgy magunk között említem meg. Valóban, totálisan elszeparáltak a helyiektől, és aki fehér létére nem így tesz, azt mélységes megvetéssel veszik körül. Elképesztő ez a gondolkodás. No mindegy, ne rontsuk el a szabadidő örömét.

Körbeértünk és indulunk haza... Gondoltam én, de nem. Nadine elszaladt szólni a helyi gondnoknak (nevezzük most annak), kiderült, vizibiciklizni indulunk, ismét klikkesedtünk, lányok, fiúk külön bicajon. Lehet, hogy mindezt azért, hogy lehessen rajtunk nevetni, mennyire bajlódunk a kormányozással. De nem biztos.

Nagyon hamar eltelt az idő. Hazafelé sok-sok gyümölcsöt és zöldséget vettünk, természetesen Nadine közreműködésével, hiszen nélküle valószínűleg minimum dupla árat fizettünk volna mindenért. Egy halatmas ananász, egy kis maracuya, saláta, zöldségzöldje, retek, avokádó, egy egész fürt banán, amit három étkezésen keresztül ettünk, mire elfogyott, továbbá cukkini és padlizsán, amiből remek pároltat készítettünk vacsorára...

Úgy érzem, nincs okunk panaszkodni, igazán hálásak lehetünk Istennek mindenért. Csodálatos barátok, finom ételek, kényelmes házunk, csudijó...